07
okt
09

Boldog szülinapot Mircea bá’!

Nyakunkon a nemzetközi szünet. A csapat játékosai szétszéledtek a világ négy sarkába, hogy változatosabbnál változatosabb sérülésekkel és nyavajákkal térhessenek vissza és a lehető leghosszabb ideig legyenek bevetésképtelenek a klub számára. Tudtommal ez az utolsó selejtező-kör a nyári VB-re, de lehet tévedek. Annyira nem izgat a dolog, szóval bocs, de nem vagyok hajlandó utánajárni. Szóval mi a szöszről írjak? A magyar u20-asok lebüntetőzték a cseheket, de mivel én a klasszikus európai értelemben nem vagyok magyar, az érzelmek meg ezen a téren senkinek sem számítanak, szóval annyira nem szívügyem a dolog. Grat nektek meg a Németh-bandának.

A nyáron szinte végig, minden szerdán jártam focizni apámmal és a bandájával egykori általános iskolám termébe. Amolyan alfa-hímek gyülekezete, de a célnak megfelelt. Mozogni akartam, edződni, kondíciót építeni, és mivel az idő nem mindíg felelt meg esténként futásra ezért éltem ezzel a lehetőséggel. Ma sem volt ez másként. Csodák csodájára az alfa-kanok többsége távol maradt. Az egyetlen aki megjelent, egyedül nem sokat ér, a másik pedig egy kultúráltabb ember semhogy bunkóskodjon. Ő Mircea (ejtsd Mírcsa) bácsi. Az öreg épp most ünnepelte 60-ik születésnapját. Képzeljetek el egy középkori “tökéletes” királyt, ősz hajjal, kimért, határozott mondatokkal, és mozgással, fix ideákkal, magabiztosan. Na ez Mircea bá’. Ne tévesszen meg senkit a román neve, perfekt magyar az öreg, de hát nálunk már csak így kavarodnak a dolgok. Másképp már unalmas is volna.

A “stáb” többi tagja jelentősebbnél jelentősebb figura a város életében. Velünk focizik például az alpolgármester, egy másik helyi tanács tag, és a helyi vízmüvek vezető csapata. Mircea bá’ is az utóbbihoz tartozik. Nagyon tudom tisztelni az öreget, és a legutóbbi pár alkalomból úgy jött ki hogy ő is kedvel engem. Csapatválasztásnál általában a szárnya alá vesz, amikor meg egyik másik túlfütött sikerhiányos elkezdi szapulni az embereket a sikertelenségért, elsőként általában a “kicsit” vagyis engem, mindíg siet lecsitítani őket. Hallgatnak is rá, bőven elég a tekintélye ehhez. Ma is mikor elköszöntem mindenkitől egy jó időre, csalódott képpel próbált még marasztalni, majd a kezembenyomni a kaját ami maradt, mert hát milyen délutáni focizás az ahol nem iszunk egy isteneset utána? Így ment ez minden héten. Ő a legidősebb, én vagyok a legfiatalabb a gárdából. Ennek megfelelően játszunk is, vegyes sikerrel ha egy csapatban vagyunk. Ugye én (még) bírok futni a többiekhez képest, ő pedig toronymagasan a legjobb védő mindünk közül. Ő hátul, én előtte, valaki meg futkorászik az ellenfél kapuja előtt is. Ha nem ő választ csapatot elsőként foglalják le, nem is hiába. Kőkemény alap lehet akármilyen amatőrcsapatnak is egy ilyen bombabiztos védő. Nincs tempója, nem bír szaladni, de elképesztő hogy érzi a meccset, a labdát, mindíg csak a minimumot adja ki, de annyira jól céloz és időzít a pályán, hogy 1-1 ellen soha, ismétlem SOHA nem megy el mellette senki. Persze biztos bőven van tapasztalata, de maga mint ember is olyan fajta akire minden körülmények között fel tudok nézni. Ha vele játszom egy csapatban sokkal nyugodtabb és határozottabb vagyok magam is, és jobban összejönnek a próbálkozásaim.

A mai teljesítményre is büszkék lehetünk, méltóan búcsúztam tőlük úgy a pályán mint utána. Elég nagy valószinüséggel most játszottam utóljára a csapattal, de az mindenképp biztos hogy hosszú szünet következik. Jólesett, hogy a kevésbé szimpatikus fazonok most távol maradtak. Az már kevésbé, hogy focizás közben többünk cuccát kifosztották az öltözőből. Ismerős volt, csak ezért történhetett, mert meccs közben zárva az ajtónk. Tőlem semmi nem tünt el, biztos Ottó nem nézett ki sokat belőlem. Néha jó slamposan öltözni. Egy kis ízelítő Romániából. Még csak nem is a belsejéből, a magyar határ 10 kilóméterre van.

Holnap vagy holnapután ismét költözöm el itthonról, a városból. Az ég világon semmi kedvem, de a lelkemnek jót fog tenni. És a fizikai kényelem soha semmilyen körülmények között nem ér többet a lelkinél.

Emberek. A várakozásaimhoz képest aránylag sokan lesitek a blogom. Tessék szépen kommentálni. A kritika vagy semmit sem ér vagy hasznos, ártani biztos nem fog. Szóval nyugodtan megmondani mi jó, mi nem. Van már bennem két sör és… de szeretlek benneteket.

04
okt
09

“All hail Wenger!”

Wenger_468x515

Ja… bocsa a hosszú hallgatásért. A helyzet az, hogy az elmúlt 10 napban életem eddigi legkomolyabb professzionális válságát éltem át. Ennyire még sosem rezgett a léc alattam, és elég nehezemre esett bármi mással foglalkozni. A részletekkel most nem untatok senkit… és később sem. Viszont egész péntekig aludni is nehéz volt.

Persze megvolt a maga leckéje a dolognak, és remélem sosem felejtem el, plussz a rámkényszerült tevékenységek következtében igazán gazdagabbnak érzem magam. Baromira irigylem a melósokat. A nyár folyamán alkalmam nyílt végre ismét fizikai munkát végezni. Egyszerü, világos, tiszta célok, mozgás, mert azért néha megerőltető ha egy 6-7 kilós légkalapáccsal kell falat bontanod. Viszont a közvetlen sikerélmény minden fáradtságot megér. Amikor az első csepp melegvízet érzed a kezeden, ami a te munkád gyümölcsekét csorog a csapból… hát igen. Akkor tudod, hogy valami kétségbevonhatatlanúl hasznosat csináltál.

Hét éves korom óta folyamatosan tanulok, vagy ülő, adminisztratív, “értelmiségi” egy szóval mondva: hereaszaló munkát végzek. Pokolba vele. Minél többet használom a testem annál, világosabb kedvenc filmem mondandója. Na persze felétől elszáll a kalap a készítőkkel, de egészen addig nagy bölcsességek hangzanak el. Valamikor mélységesen elítéltem azokat akik a szószerint vett fizikai munkát tekintették igazi tevékenységnek, és most sem értek velük egyet. DE! Tény, hogy egyetlen más tevékenységtől sem érzem jobban magam dolgom végeztével. Közvetlen, világos, kétségbevonhatatlanúl fontos és hasznos. Az adminisztratív munka csak származékain keresztül válik hasznossá, és azt ritkán érzed a börödön vagy látod a szemeddel. Mindegy merre sodor majd az élet, mivel foglalkozom, feltétlenül be kell szereznem valamit ami miatt hétvégenként legalább barkácsolhatok vagy hasonló. Akármilyen hülyén hangzik de a testemet is elfárasztva pihentetem az agyam.

Na térjünk valami közelebbire. Épp az imént lett vége a BBR elleni meccsnek. Hát mit mondjak róla? Az elején jól befosattak, aztán 40 perccel később már világos volt, hogy hazafutás lesz a dologból. A rossz omenek ellenére tökéletes meccs volt Arsenal-szemszögből. Gólok tonna-számra, Robin betalált, Arshavin betalált, “Hannibal” Vermaelen persze útjára tette a bandát. Asszem megvan az új Tony Adams a csapatban. Fogalmam sincs hogyan káromkodnak a flamandok, de esküdni mernék, hogy a “Fuck” szót olvastam le az szájáról miután megmutatta a csapatnak mit kéne végre csinálni. Egyem azt a kemény, pszichopata fejét. Fabregas-ról én már nem tudok mit írni. Köztudott, hogy a kedvenc játékosom, Arsenal-os és napirendet követő focis karrierem az ő színrelépésétől számolom. Az előző blogon már agyba-főbe dícsértem, most igazán szép szezont ígér a tevékenysége. 4 gólpassz 1 gól csak a mai termése. Amíg pályán volt minden rajta keresztül folyt. Ez Wenger-mester tankönyvi elképzelése. Nem szoktam “leg”-meccseket észben tartani, de ennyire még sosem láttam kijönni a csapatból, hogy miként is müködik optimális körülmények között. Walcott visszatért sérüléséből, hamarosan egy góllal meg is mutatta mennyire és Nicklas Bond Bendter is góllal próbálja elterelni a figyelmet arról hogy gajra vágott hétfőn egy Aston Martin-t.

Eltelt 13 év Wenger irányítása alatt. Az eredményei önmagukért beszélnek, az egyetlen gond velük, hogy régen voltak. Babona ide vagy oda a riogató dolgokkal szemben, főleg a 13-as szám esetében mindíg is egy “na még csak azért is” mentalitásom volt. Kapóra jött mikor végre mezet készíthettem magamnak, hogy Hleb után nem került senkire, így “elfoglalhattam”. Valamiért a német ismerősök is 13-as melegítőt hoztak nekem a VB-ről… Fene tudja… lehet még idén le is akasztunk valamit az ezüst polcról.

21
Sze
09

Tetszik amit látok

thomas-vermaelenNézzetek rá. Most nézzétek meg. Szeretnétek egy ilyen pszichopata ábrázatú fazont bármilyen formában is az ellenfeletekként látni? Thomas “Hannibal” Vermaelen egyre finomabb igazolásnak tünik. A srác olyan mutatványokkal remekel, amilyeneket sosem láttam még védőtől. Ott vannak a világverő-örök-etalon védők, mint Puyol, Cannavaro (hahaha), Ferdinand, Vidic… Terry… viszont ők a helyezkedésükkel érnek el inkább sikereket. Mostanában a csapat ellenfeleinek támadói teljesen mindegy hol állnak, honnan idnulnak, mivel próbálkoznak 90%, hogy találkoznak Thomas-al, ugyanis a belga nemes egyszerüséggel végignyargalja a pályát, ha annyiba kerül a szerelés. Senki nem érezheti magát biztonságban a pályán, függetlenül a piziciójától. A flamand bárhol megehet. Ez a legnagyobb érdeme Wenger igazolásának: szerzett egy konstans veszélyforrást az ellenfelei számára. És ez csak a védekező képességeinek dícsérete volt. Arról még nem szóltam, hogy jelenleg a csapat gólkirálya is. Persze korral biztos belassúl majd a fiú, legalábbis nem bírja majd sprinttel a 90 percet, de akkor már lesz annyira tapasztalt hogy másképp pótolja ezt.

2007 augusztus.

vermaelen-van-persieFurcsa világ ez a foci. Alig több mint két éve a beneluxok meg akarták ölni egymást a pályán még egy barátságos meccsen is. Szombaton már egymás nyakába ugrottak az első gól után. Sajnos nem találtam képet az utóbbiról. Vermaelen és van Persie minden szinten ádáz ellenlábasok. Robin Feyenoord nevelés, míg Thomas Ajax-gyerek. Hollandia hagyományosan legnagyobb ellenfele a szomszédos Belgium. Ezen a képen mindent tetten érünk ebből, szómbaton viszont úgy vigyorogtak egymásba kapaszkodva, mint a gyerekek a vidámparkban. De ez a normális. Ha már Adebayor minden szögből a fészkébe akar szarni, lássunk valami pozitív változást is klub-játékos viszonylatban.

Vermaelen végre egy igazi alfa-hím, és ettől kevesebb nem is elég jó védőnek. Kicsit tartok a partnerségétől, Gallas-al egyelőre fantasztikusan játszanak együtt, de a legkisebb szikra is elég valami dominancia-vita kialakulására. Személyiségre túlságosan egyformák. Thomas ambiciózusabb, és a tény, hogy Gallas már nyert “egy-két” dolgot talán elég lesz, hogy hagyja pattogni a “kicsit”. Tapasztalat és energia párosúl most a hátsó alakzatban, a legtökéletesebb formában. Szurkolói “karrierem” óta elősször vagyok a védőpárossal megelégedve. Persze még korán van, de azért elég jól fest, és szökőévben egyszer végre mi is megengedhetünk egy kis optimizmust. A legnagyobb irónia a dologban, hogy a két belső védő egyben a csapat góllista-vezetői is.

Thomas büszke védő. Minden meccsen el akarja kerülni, hogy gólt kapjon a csapat. Ez az ő munkája, a labdát távol tartani a hálótól. És átkozottúl eltökélt, ha nem megy frusztrált és ideges, még 4-1-es vezetésnél is. Született védő. Kár hogy C. Ronaldo-t max a BL-ben darabolhatja már fel.

15
Sze
09

“De szeretnék Cartman lenni… egyszer talán embert ölni…”

eric-cartman

Vad, mi?

Voltatok már olyan helyzetben, hogy szeretnétek legalább egy tett erejéig mentesek lenni annak minden következményétől? Amikor felbosszant egy idióta a forgalomban a pofátlanságával, és legszivesebben felkennétek a falra autóstól mindenestől, úgy, hogy a ti járgányotoknak ne legyen semmi baja. Júliusban keresztbenyargaltam Erdélyt és temérdek ilyen helyzetben jártam. Vagy egy-egy simlis képtelen normálisan parkolni, esetleg esélyes sincs rá, de ő akkor is ott áll meg ahol akar, mert különben az autóból kiszálva még hármat kellene lépnie az ajtóig, és inkább lezárja az egész sáv forgalmát? Esetleg néhány elkényeztetett, vagy irigy kölyök előtted “igyekszik” át a zebrán, de annak közepén megáll mert a fagyiját a másik oldalról akarja nyalni, és menet közben nem tudja megfordítani. Mennyire szívesen taposnál ilyenkor tövig a gázra, mert legrosszabb esetben az ablaktörlőddel kell megtisztítsd a fagyis szélvédőd?

Annyi az idióta ebben a világban. Van aki nem tehet arról, hogy hülye, sosem mozgott olyan környezetben ahol a kosz mellett más is ragadjon rá. Van aki elutasította az ilyen környezetet, mert ugye fejlődni nehéz. Van akinek túl könnyen jött/jön minden, sosem hallotta a “nem” szót, sosem kellett megszenvednie semmiért, ezért nem is szokja az agya a használatot, az első komoly problémánál meg hanyattvágja magát a sorsnak. Szánalmas dolgokat müvel mostanában az emberekkel az “önbizalom”. Elvégre önmagában, egy szobában, a golyóit forgatva sok vizet nem zavarnak az ilyen dilettánsok, de a gond az, hogy mindegyikük tömve van egóval, és alig várják, hogy megmutassák mekkora fasza-tsávók az embertársaik között. Kételkedni csak értelmes ember tud. Az önbizalom a hülyék kiváltsága.

Na de kicsit elszaladtam… tulajdonképp csak a sima surmóságra, ostobaságra akarok apellálni. Kétlem, hogy sokatok szive csücske lenne Eric a South Park-ból, meg lehet legtöbben utáljátok magát a sorozatot is. Igen, alpári és közönséges néha, de mindez csak szarkazmus. A túlzások célja, hogy nagyobb figyelmet irányítsanak azokra a jelenségekre amire a különböző részeket koncentrálják. A South Park a modern (unalmas) világ bibliája. Hol hírdetik gyakrabban az arany középutat, mértéktartást, józan paraszti felfogást, egy olyan világban, ahol lassan már mindent szabad, mindent el kell fogadni, minden normális?

Cartman pedig a szerzők drogja. Függők tőle. Nem azért mert nélküle nem volna “ízes” a sorozat, hanem mert nekik szükségük van rá. Ő a rajzfilm pszichopatája, aki kendőzetlenül, következmények nélkül adhat hangot véleményének, felháborodásának, frusztráltságának és tulajdonképp gyakran büntet is. Ő az aki a legjobban felhívja a figyelmet a mai társadalom hasadékaira, és kíméletlenül kihasználja azokat. Szóval saját maguk helyett, Cartman-el tetetik meg azt amihez sokszor dühükben nekik volna kedvük. Cartman SZABAD!

Távol álljon tőlem, hogy a sorozatban elkövetett rémségeit önmagában felmagasztaljam, de nézzük őket kontextusban. Mindjárt más eredményt kapunk.

Most jövök az esti szaladásból, szóval ki van adva az ideg belőlem, nem történt semmi frusztráló mostanában az életemben, sőt. Amiért mégis sokat jár a fejemben a kis hájpacni, az a szombati meccs. Persze, hogy nem hagyhatom szó nélkül amit az az idióta müvelt 90 perc alatt. Nem kicsit szeretnék átmenni Cartman-be ha rá gondolok, mert a meccs alatt ő volt “Planet Cartman”-en. Mindent megúszhatott, ezért meg is tett mindent amihez kedve szottyant. Clattenburg pedig a City bírója. Ha valaki mást mond hülye. Olyan nincs, hogy egy bíró alatt sose kapj ki. Főleg ha hozzávesszük a City tavalyi nyekergését. A legnagyobb bizonyosságok mögött vannak a legnagyobb csalások. Az angol rendíthetetlenségről és integritásról mindenki meg van győződve, épp ezért csalóka számomra.

Holnap Standard Liege… Bölöni miatt nem leszek 100%-os. Büszke vagyok rá, hogy egy hon- és nemzettársam ilyen magasságokba jut a fociban manapság. Arról nem is beszélve, hogy kölyökkori hősöm. Emlékszem mikor 5-6 évesen a tengerparton vadidegen srácokkal fociztunk, és románúl épp hogy csak makogva még akkor, próbáltam magyarázni nekik, hogy “én ki vagyok a pályán”. Rajzoltam a 10-est a hátukra, mert bizony akkor egy marosvásárhelyi magyar “fogorvos” volt “Románia 10-ese”.

Almunia nincs a keretben, Fabiansky szintén sérült… Mannone-t keresztrefeszítik ha buktázik.

Megyek, megnézem valamelyik olasz-francia meccset a mai felhozatalból…

12
Sze
09

“Kamubayor” at it again…

Nem állt szándékomban semmit írni még pár napig, legalábbis míg valami összefoglaló okosság meg nem fogann a fejemben, de egyszerüen emelett nem mehettem el szó nélkül.

Afrika kedvenc rapper-e megint nem tudott gátat szabni a nagy nyomású szófosásnak ami általában kispriccelt a szájából Arsenal-os ideje alatt is. A csapat ma ütközik meg idegenben Ade új klubjával, szóval marhára időszerüvé tették ezt a cikket. A cím szépen hangzik: “Ade lerántja a leplet élete legsötétebb korszakáról”… nos… persze nem így szól, de lefordítva “sajtó-dumából” emberi nyelvre ennyi a lényege. Akik olvasták a régi blogunkat bizonyára jól tudják menniyre NEM volt szivünk csücske az afrikai, és már a klubnál eltöltött utolsó hetei, hónapjai alatt is igazolni kezdte amit védőivel szemben gondoltunk róla. Ezzel a cikkel viszont felteszi az i-re azt a bizonyos pontot.

Legyünk objektívak, mielőtt tovább olvasnátok előbb rágjátok át magatokat az interjún, alakítson ki mindenki saját véleményt magának. Véletlenül sem akarok senkit manipulálni, mivel abszolút fölöslegesnek tartom. Aki kicsit is jártas a klub közelmúltjában nem kis hányingerrel olvassa majd végig.

Elősször elénk dob valami nevetséges ürügyet, hogy Bendtner-el miért kakaskodtak közel másfél éven át. Tegyük fel igaz, és a dán tényleg gumicsizmában járt az öltözőbe. Mőst őszintén, ki nézi ki Ade-ből azt a közösségi érzést ami a kommentjeihez előfeltétel? Röviden: nem hiszek neki.

Aztán végigdarálja csatártársa közötti különbséget, hogy Bendtner mekkora mázlista, mert a klub akadémiáján tanulhatott. Igen. Meg is látszik. Járt ő kölcsönben, ifi-ben, tartalékban, végigjárta a szamárlétrát. Ade? Kezdte valahol a dünék közt, aztán Metz, aztán Monaco, ahonnan ki akarták rugni mert nem járt edzésekre, erre jött a messiás Wenger és elhozta a problémás gyereket. Kiváncsi vagyok a hercegségben hány pezsgőt bontottak akkor este. Szóval ki a szerencsésebb? Megvannak a magam előítéletek a déli és északi emberek mentalitáskülönbségéről és 10 alkalomból 10-szer hiszek szivesebben egy északi szavainak. A pályán is bőven megmutatkozott kettejük közt a különbség. Ade gyakran megelégedett azzal ahol tartott, bár papíron eredményesebb volt mint dán társa, Bendtner-t sosem láttam alibizni. Sőt. Általában ha eredménytelen volt az azért történt mert túlságosan erőlködött. Bendtner egója magasabb mint ő maga, de 90 percig hajt, és ha épp nem a labdavárás a dolga azt is szivesen, teljes emberként végzi. Nem pedíg dívaként csípőre tett kézzel lesi Fabregas passzát.

A klub és szurkoló szapulásáról már undorodom említést tenni. Miféle hülyeség az, hogy a külföldi drukkerek nem igazi szurkolók? Ez pont akkora marhaság mintha ő csak Afrikában, vagy Togóban lehetne “igazi” játékos.

A klub, élén a mesterrel mindíg is megtett minden tőle telhetőt, hogy a csapat belső ügyeit megóvja a nyilvánosságtól. Ezt ismerve ki hiszi el, hogy a legnagyobb szószátyárának lesz olyan “őszinte”, hogy bevalja: “Fiam, menned kell mert nincs pénzünk”. Vermaelen a távozása előtt érkezett, ennyit erről.

Nevetséges, hogy még csak meg sem próbál alázatosan nyilatkozni és cikk teljes terjedelmében tömjénezi magát, Winter elvtárs meg bőszen aszisztál az együttérző kommentjeivel. Néhol már a könnycseppet is látom a szemében. Ha azt hiszi, hogy régi közössége ócsárolásával megnyeri magának az újat… elmesélek egy történetet, amit nagyapámtól hallottam a háborúról.

A világháborúban eléggé mellékvizeknek számított az egész közép-kelet-európai vidék, ezért a népek sem voltak olyan karakánok és vakon eltökélte, mint a főbb hadszintereken. Ez a lanygyosság sajnos mindíg jellemző volt ránk, valjuk meg. Most viszont nem ez a lényeg. A háborúban volt bőven áruló aki a saját, szük közösségét is kiadta megfelelő ellenszolgáltatásért. Nos a németek miután megkapták amit akartak ezektől az emberektől nemes egyszerüséggel kivégezték őket. Igen, tudom hogy van elég a fejükön és minden kegyetlenséget kinéztek belőlük, de ezt legalább logikusan meg is magyarázták: aki eladja a sajátját 1 pénzért az eladja az idegent is fél pénzért.

Legyünk őszinték, Ade egy senkiként jött. Most meg jó uton halad hogy visszakerüljön kiindulási pontjába. Csak remélni tudom, hogy nem veszik egy kalap alá szerencsétlen Touré-val, aki még mindíg vele van összezárva.

Fogalmam sincs milyen programuk van a játékosoknak meccsek előtt, de adja az ég, hogy Vermaelen és Gallas ráérjen újságot olvasni.

Azt hiszem továbbra is Henry marad az egyetlen aki az önként távozók közül a maximális alázattal viszonyúl ahhoz a klubhoz amelyik feltette a térképre. Az afrikai pedig végleg rászolgált a “Kamubayor” névre.

10
Sze
09

The Professor vs. Demento

Jobb lesz nem kecmecelni és egyből valami értelmesbe fogni. Bevezetés túró, szerintem sok olvasó már ismerni fog az előző blogunkról.

Nem tudom, más hogy van vele de képtelen vagyok túltenni magam a lassan két héttel ezelőtti fiaskón ami a Manchaster-i meccsen történt. Na nem az eredményre gondolok, az csak hab a tortán és mást nem lehet érte hibáztatni csakis a saját játékosainkat. Sokkal inkább aggaszt ez:

2009_9_exclusive_5

Szándékosan kerülöm a képeket az incidensről, mert bőven elég volt élőben látni és egyszer felforralni a véremet miatta. Persze ehhez hozzáadódott a környezet és a körülmények is amelyekben lopva kellett a meccset néznem, de a lényegen nem változtat. Soha életemben nem láttam ehhez fogható megszégyenítést foci területén. Az az idióta Dean olyan emberek közé küldte 20 másodpercig a mestert, akik lényük legmélyéről utálják a franciát és “otthon” lévén semmi sem fogta őket vissza, hogy ezt a lehető legnyomatékosabban ki is fejezzék. Az én szájízem szerint SENKIT nem lehet ilyesminek kitenni, nemhogy egy elvileg értékmentes sport környezetben ilyen személyreszabott gúnyolódásnak helyet adni. Két napja “vizsgálom” a képet és még nem sikerült egyetlen szimpatikus ember sem felfedeznem rajta. Nézzétek ti is alaposan, arcról-arcra… hány olyat találtok aki szimpátiát, egyáltalában valamilyen pozitív érzést vált ki belőletek? Elhízott alkohol-vörös surmókat látok akik lábat kellene csókoljanak Wenger-nek hogy miatta képernyőre kerültek, mert saját életük posványából kifolyólag aligha történne ez meg. Ehelyett, lehet ugyan, hogy pont a kameráktól fütve produkálják magukat, mert úgy érzik a francia érdemei bármivel is kevesebbek lesznek, lénye zsugorodik ha ők hangosabbak. Idióták. És a “dalukról” még nem is tettem említést…

Ha egy valamit elértek ezzel, akkor az csak a klub iránti ragaszkodásom megerősödése volt. Mmindenhol máshol a “reign of the bulk” világát érem tetten foci terén… és nem csak. Az elmúlt 1 hónapban beleástam magam az Arsenal történelmébe. Elsődleges eszközöm Myles Palmer: The Professor c. könyve volt. Igen, tudom Palmer egy frusztrált vénember lett az elmúlt 1 év alatt, de szerencsére ezt a könyvet még előtte írta, és pont azt az időszakot öleli fel amelyből én kimaradtam mint pragmatikus szurkoló. Jelenleg Bernard Joy: Forward, Arsenal! c. könyvét hajkurászom a rendelkézesemre álló módszerekkel. Végülis teljesen mindegy, akárcsak Wikipedia-ról is informálódhatnék, hogy megtudjam: ez a klub fennállása óta mindíg is kivételt képezett. Az újdonság, innováció, rendkívüliség “melegágya” volt. Két héttel ezelőttihez hasonló erkölcsi botlásokkal már eleve nem kellett számolnia, mert nem volt szüksége ilyesmikre hogy a fénykpontba kerüljön. Az aranymondás szerint ők a pályán hallatták hangukat és ezt most nem szószerint értem. A klub életét nem pecsételik ilyen szánalmas megnyílvánulások. Persze itt is biztos akad, egy része a szurkolóknak akik megérik a pénzüket, de szerencsére ezek nem mennek büszkeség számba és ahelyett, hogy premier-plánban vigyoroghatnak a kamerába, inkább rejtegetik őket.

A továbbiakban mivel társaim “jóútra tértek” ezért kénytelenek lesztek beérni a saját stílusommal. Annyit már megmutathattam, hogy utálom a száraz tényeket ezért csak érintőlegesen fogok róluk beszélni, a szubjektív fejtegetés, “lényeglátás” inkább az én asztalom. Jelenleg van időm, de ez rövidesen változik. Nem is tervezem napi rendszerességgel a blogot, az is lehet, hogy indítok egy személyest és annak részévé építem be ezt (a’la Nick Hornby). De mint utánajárva kiderült, nincs más magyar Arsenal blog, és ideje megmutatni hogy a Loire-tól keletre is van élet és Arsenal szurkoló.




Archívum

Twitter frissítések

Hiba: a Twitter nem válaszol. Kérlek várj néhány másodpercet, mielőtt frissítenéd az oldalt.